-Hamm...
Sasuke felült az ágyban, és megdörzsölte az álmos szemeit...(lehetséges xD).
Itachi már nem feküdt mellette.Sóhajtott egyet.
Egyedül érezte magát a bátyja nélkül.
"Nii-san, miért hagytál egyedül?"
-Jól aludtál?
Sasuke az ajtó felé fordult.
-Nii-san!-csillogott a szeme.
-Mi az?
-Hol voltál?Mit csináltál?Mikor keltél?És mit fogsz ma csi...
-Maradj már csöndben te kis pocok!Épphogy felkelt a nap, és máris megfájdul a fejem tőled!
-Bocsánat, Nii-san...Hey, Nii-san!Kérdezhetek valamit?
-Akármit válaszolok, úgyis megkérded.-forgatta a szemét.
-Tegnap este miért játszottunk?
-Játszottunk?Én nem szoktam játszani.Miről beszélsz, Sasuke?-nézett értetlenül.
-Jajj Nii-san, nem emlékszel?Játszottunk a nyelvünkkel!
Itachi fülig vörösödött, majd mérgesen megszólalt:
-Nem tudom miről beszélsz!Bizonyára csak álmodtad!-dadogta.
-Nem is igaz!Nem álmodtam!
-Hagyj békén!-ment ki a szobából az idősebb testvér.
-Nii-san, akkor is kiderítem mit játszottunk...-mosolygott Sasuke.
Lehet, hogy korán volt Konohában, de ilyenkor az utca már tele volt.A kis akadémiások az iskolába igyekeztek tanulni, a felnőttek pedig siettek a dolgukra.Senki sem fetrengett az ágyban.Sasuke is sietett, hogy el ne késsen, futva tette meg az utat.
-Sasuke!
Sasuke megállt és hátrafordult.Az édesanyja állt mögötte.
-Anya, mit csinálsz itt?
-Volt egy kis dolgom a városban, éppen indulok haza.Tényleg...ha végzel Sasuke, ezt elvinnéd a Hokagénak?-nyújtott egy levelet.
-Persze.
A kis Uchiha elgondolkozott egy pillanatra.Vajon megkérdezze az anyukáját, hogy milyen játék, amit Itachival játszottak?
"Nem hiszem, hogy tudná."
Sarkon fordult és újra futni kezdett.
"Kit kérdezhetnék meg?"
Több ideje azonban nem volt, mert becsöngettek, és a nap végéig csak a könyvekre koncentrált...
-Muszáj megtudnom!!!Hiszen ha nem tudom a játék nevét, nem játszhatok újra olyat!Pedig jó játék volt!
Beszaladt a Hokagéhoz.
-Hokage úr!-hajolt meg.
-Szervusz, Sasuke.-fordult felé Sarutobi.
Sasuke ránézett.
"Milyen idős!Ő biztos tudja a választ a kérdésemre..."
-Sasuke, te napról napra nagyobb és erősebb leszel...-mosolygott a Hokage.
-Köszönöm szépen.E-ezt a mamám küldi.
Odaszaladt a Hokage mellé az ablakhoz, majd odanyújtotta a levelet.
-Ó, jelentés, amit kértem...-bontotta ki.
Sasuke kinézett az ablakon, majd megpillantott egy férfit és egy nőt, amint épp azt csinálták, mint ő Itachival.
"Most vagy soha!"
-Hokage úr!
-Hmm?
-Mit csinál ott az a férfi és az a nő?-mutatott rájuk.
-Ohh Sasuke!-simogatta meg a fejét-Majd egyszer te is megtudod...
-De én most szeretném megtudni!-csillogott a szeme.
-Miért érdekel annyira?-mosolygott a Hokage.
-Mert...mert kíváncsi vagyok rá!
-Hát jó...tudod, mikor két ember szereti egymást, így fejezik ki a szeretetüket.
-De én a mamámmal nem szoktam csinálni ilyet, pedig szeretem!
-Tudom, hogy szereted édesanyádat.De ez, amire kíváncsi vagy, a szerelmesek szeretete.
-A szerelmeseké?És...nekem ki a szerelmem?
A Hokage nevetni kezdett.
-Majd egyszer neked is lesz, és akkor majd csinálhatsz ilyet, Sasuke.
-Rendben!
Sasuke hazarohant, és a bátyját kezdte keresni.
-Anya, hol van a bátyus?
-Kinnt a tónal, Sasuke.
-Anya, hány éves koromban lesz majd szerelmem?
Sasuke anyukája is nevetni kezdett.
-Akármikor lehet...
-Akár most is?
-Szerelmes akarsz lenni, Sasuke?-mosolygott.
-Igen!-vigyorgott Sasuke, majd kiszaladt.
Uchiha Mikoto kuncogni kezdett.
-Min nevetsz drágám?-jött be a fiúk apja.
-A fiad szerelmes szeretne lenni.
-Mi a szösz...-mosolygott ő is.
Eközben Sasuke szaladt a kistóhoz.Egyből megpillantotta a bátyját.Lábát a vízbe lógatva nézte a naplementét.
-Nii-san...-lépett lassan hozzá a kisöccse.
-Hm?
-Szeretnék valamit mondani.
-Nem lehetne később?Épp pihenni próbálok.Nemsokára folytatom az edzést.
-De Nii-san, ez fontos!És egyébként is késő van már az edzéshez...
Nem válaszolt.Sasuke egy ideig várta, hátha mond a bátyja valamit, de az meg se szólalt.
-Nii-san, képzeld, van egy szerelmem!
Itachi hátrafordult.
-És ki az? Egy osztálytársad?
-Dehogy is!Te!
Itachi meghökkent.
Sasuke behunyta a szemét, és megcsókolta...