A naplemente mindenkit megszépít...az egyik legromantikusabb pillanat a randikban...
A naplemente megvilágítja a szerelmespár arcát, akik ettől gyönyörűbbnek látszanak, mint valaha, és késztetést éreznek a csókra...
Egy apró kis tónál és épp ezt tették valakik...
Csakhogy...ők nem egy megszokott szerelmespár voltak...Hanem két fiú...Ráadásul testvérek...
Itachi eltolta magától Sasukét.
-Sasuke, nem lehetek a szerelmed.-mondta.
-Miért nem, Nii-san?-nézett szomorúan Sasuke.
-Mert azt sem tudod, hogy mit jelent.Túl kicsi vagy, hogy megértsd.
-Nem vagyok kicsi-rázta a fejét-és pontosan tudom, mit jelent a szerelem.
-Igazán?Akkor azzal is tisztában vagy, hogy engem nem szerethetsz, ugye?
-Miért nem?
-Majd egyszer megtudod.
Itachi felállt, majd elment, egyedül hagyva a kisöccsét...Sasuke csak nézett utána, de nem jött ki hang a torkán.Utána akart kiabálni, hogy "Nii-san, ne menj el!"... de egyszerűen csak állt ott...egészen addig, míg bátyja bement a házba.
-Itachi, hát megjöttél?Nagyon keményen edzel kisfiam...-mosolygott rá az anyja.
-Igen anya...
-Sasuke hol van?Azt hittem együtt jöttök.-mondta az apja.
-Még kicsit kinnt akart maradni.Tudjátok, hogy szereti a naplementét.
-Ó igen...egy kis igazi Rómeó...szerencsés lesz az a lány, akit elvesz feleségül...-nevetett Mikoto.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Itachi.
-Nem mondta?Szerelmes...biztos szép kislány...
-Hm...-hümmögött ItaBaba...(<333)
-Anya, apa!
-Csak emlegetni kellett...éhes vagy, Sasuke?Rizsgombócot készítettem neked...gyere és egyél!-mosolygott az anyja.
-Nem vagyok éhes...-ment ki a konyhából.
-Mi baja lehet?-nézett értetlenül Mikoto.
Sasuke felsietett a szobájába, és magára zárta az ajtót.Senkit sem akart látni...csak egy kicsit egyedül szeretett volna lenni...befúrta a fejét a párnába...
"Miért fáj annyira?Ez a...szerelem?Tényleg...beleszerettem?Nem is lány...de...olyan jó vele lenni...biztos megőrültem..."
Lassan álomba szenderedett...és szépet álmodott.A bátyjával...
-Nii-san...-szuszogta.
A hold megvilágította a szomszéd szobában lévő Itachit.Ő még nem aludt...vagyis nem tudott...egyre csak egyvalaki járt az eszében.Nem tudta kiverni a fejéből.Főleg miután szerelmet vallott neki Sasuke.
"Hiszen az öcsém...egy kis pocok.Semmit sem jelent nekem..."-hazudta magában...Pedig jól tudta, hogy nem így van.
-Sasuke...-sóhajtott.

Reggel Itachi és Sasuke karikás szemekkel battyogtak a konyhába.Amint kiléptek a szobájukból, rögtön meglátták egymást.A kis Sasuke nemigazán tudta, mit mondjon, ezért a bátyja szólalt meg először.
-Úgy nézel ki, mint egy vámpír.Aludtál te egyáltalán?-kérdezte cseppet sem kedves hangnemben.
-Ömm...igen, jól aludtam...-fülentett-és te?
-Na persze...-morogta.
-Nii-san...-nézett rá nagy szemekkel Sasuke.
-Mi-mi az már megint?-meresztett nagy szemeket.
-Nem aludtam...nem tudtam...-szorította össze a szemét, amiből egy nagy könnycsepp gördült le.
-Ömm...aha-vakarta meg a fejét.
-Nii-san...
-Mi az?
-Miért beszélsz így velem?Haragszol rám?
-Nem mondhatnám.
-Akkor...rossz testvér vagyok?
-Ugyan már Sasuke, ne beszélj butaságokat, igenis jó testvér vagy...én nem vagyok jó testvér.
-Miért?
-Mert hamis illúziókat keltettem benned, és most összezavarodtál.
-Én-én nem is!-rázta a fejét.
-Dehogyisnem.Különben nem mondtad volan tegnap, hogy...-akadt el.
-Nii-san.Tudom, hogy kicsi vagyok, de tegnap rájöttem mindenre...igazad volt...
-Jól van, szóval megértetted.Ennek örülök.
-Amikor azokat mondtam neked, tényleg nem igazán tudtam mit is jelent...de...tegnap este rájöttem.És akkor elmondom úgy, hogy értem is...Szeretlek, Nii-san!De nem úgy, mint egy testvért...-rázta a fejét.
-Sasuke...-jött zavarba Itachi.
Sasuke közelebb lépett a bátyjához, és szorosan megához ölelte, majd belefúrta a fejét a hasába...
Itachi egy pár pillanatig nem reagált, de aztán viszonozta az ölelést...
Percekig álltak így, néma csöndben, csak a szívük heves dobogása hallatszódott.
A felkelő nap sugarai simogatták őket.
-Nii-san...-sóhajtott Sasuke.
-Ne nevezz így.Ne úgy nézz rám, mint a bátyádra...Már nem Nii-san vagyok neked.Megértetted?
-Ühüm...-mosolygott Sasuke.
-Rendben.Beleegyezek.Egy feltétellel.-emelte fel az ujját.
-Mi lenne az?Bármit kérsz, megteszem!
-Senkinek sem mondhatod el.Anyának és apának meg főleg nem.Szóval tartsd a szádat!
-Megígérem!Ez a mi titkunk...-ragyogott a szeme.
-Bizony...csak a miénk...-hajolt le Itachi, és megcsókolta Sasukét.