-Nii-san...
-Már mondtam, hogy ne hívj így!
-Bocsánat...
-Gyere ide.
-Miért?
-Miért ne?
-Meg akarod pöckölni a homlokom?
-Nem fogom megpöckölni a homlokod.
Sasuke odalépett bátyja elé.
Itachi megfogta a derekát, magához húzta majd megcsókolta.
-Csak meg akartalak csókolni.
-Most nem szeretnél?-hajolt közelebb Sasuke.
-Csábító ajánlat...-csókolta meg újból.
De Itachi elhajolt.
-Mi a baj?
-Valaki jön.Azt hiszem, apa az.-fordult hátra.
Sasuke hátrébblépett.
Tényleg ő jött.Nagy léptekkel, és nem túl kedves tekintettel.Szaporán szedte a lábát, seperc alatt odaért.
-Itachi, beszélnem kell veled sürgősen.
-Történt valami?
"A francba...rájött?Honnan?"
-Rossz példát mutatsz az öcsédnek.
-Ömm...miért?
-Egy újabb gyűlést kihagytál.Nem lesz ez így jó.
"Huh...mitől is féltem?Honnan tudná?"
-Sajnálom apa.A következőre elmgyek.Megígérem.
-Ez a legkevesebb.Most megyek.Folytassátok az edzést.
Ezzel sarkon fordult, és elindult visszafelé.
A fiúk cinkosan egymásra pillantottak, de nem mertek sem megszólalni, sem megmozdulni.
Feszülten várták, hogy apjuk végre látótávolságon kívülre kerüljön.
-Most már biztonságban vagyunk, ugye?-kérdezte Sasuke.
-Apát veszélynek tekinted?Te aztán komolyan veszed a dolgot.-nevetett Itachi.
-Nagyon vicces, tudod, hogy hogy értettem.-húzta fel az orrát.
-Nehogy megsértődj nekem...-kuncogott.
-Én aztán nem.Nii-san.-pimaszkodott.
-Ne durcizz, te kis pocok.-húzta magához Sasukét.
-Kérj bocsánatot.-tette Itachi vállára a kezét.
-Majd talán később.-közelített Sasuke arca felé.
-Most!
-Ne parancsolgass!Én vagyok az idősebb!
-Na és?
-Jól van.Bocsánat,hogy kinevettelek.Megfelel?
-Rendben van.-mosolygott Sasuke.
Itachi végre megcsókolta.
-Ez meg mi volt?-pirult el Sasuke.
-Úgy tettem, ahogy apa mondta.Folytatjuk az edzést?
-Naná!
Persze az edzésből semmi sem lett.Max az állkapcsukat edzették...xDD
-Mmm...-sóhajtott Sasuke.
-Mi az?Hagyjam abba?-hajolt el Itachi Sasuke nyakától.
-Megőrültél?
-Szóval hagyjam abba.-mosolygott.
-Nem nem nem!Légyszi folytasd....-sütötte le Sasuke a szemét.
Itachi visszahajolt Sasuke nyakához, és folytatta annak csókolgatását.Meg egyebet.xD ( egy kis fantázia xD )
Egy kis idő után már a stégen feküdtek, és nézték az eget.Sasuke Itachi vállára hajtotta a fejét, és szorította a kezét.
-Szeretlek.-mondta édesen Sasuke.
-Tudom...Én is.-mosolygott Itachi.
-Életünk végéig együtt maradunk, ugye?-nézett a bátyjára.
-Milyen kérdés ez?
-Igazad van...senki sem választhat el minket...
-Fizikailag el tudnak.
-Ezt hogy érted?
-Ha kitudódik a kapcsolatunk, mindenki ellenünk lesz, ugye tudod?
-Tudom.-sóhajtott.-De csak ha megtudják.
-Nem mondtad el senkinek, igaz?
-Dehogyis!Ennyire azért nem vagyok buta...
-Hmm...-mosolygott.
-Éhes vagyok.
-Ez meg hogy jön ide?
-Sehogy...de nem tehetek róla...éhenhalok.Nem is ettem még ma.
-Akkor menjünk.-állt fel Itachi, és nyújtotta a kezét Sasukénak.
Ő is felállt, majd kéz a kézben elindultak a ház felé.
Nem beszéltek, de nem is volt szükség rá.Ahogy szorították egymás kezét, mindent elmondott.
A ragaszkodást.A törődést.A szerelmet.
El sem engedték egymást, csak mikor hazaértek.
Sasuke gyomra kordult egy nagyot.
Beszaladt a konyhába, ahol anyja épp asztalhoz terített.Apjuk olvasott.Iatchi lassú léptekkel ment, majd leült az öccse mellé.
-Nahát fiúk, titeket is látni?Milyen volt az edzés?-tett egy-egy tálat eléjük Mikoto.
-Szuper volt anya!-nyalta meg a szája szélét Sasuke, s rögtön nekilátott az ételnek.
-Holnap gyűlés.El ne felejtsd, Itachi.-nézett fel az apjuk az újság fölül.
-Nem felejtem.-kezdett el ő is enni.
Az a tál, amit kaptak, hamar üres lett, és újabb adagért könyörgött, amit aztán ismét eltüntettek a fiúk.
-Ti aztán éhesek voltatok.-nevetett az anyjuk.
-Kemény volt az edzés.Nem kíméltem Sasukét.
-Azt elhiszem.-mosolygott Mikoto.
-Köszönjük szépen a vacsit anya, nagyon finom volt!-tette a hasára a kezét Sasuke.
-Egészségetekre.Ó jut eszembe, ma apátokkal nem leszünk itthon este.De ne aggódjatok, holnap reggel találkozunk!
-Miért, hova kell mennetek?-kérdezte Itachi.
-A Hokagéhoz.Rengeteg dolgot kell megbeszélnünk vele, és nagyon későn végzünk.Ellát majd szállással, hogy ne kelljen hajnalban hazajönnünk.-magyarázta az apjuk.
-Úgyhogy menjetek aludni, holnap ismét edzenetek kell.-mondta az anyjuk.
-Jó éjt.-köszöntek el illedelmesen a fiúk, majd felmentek a szobájukba.
-Hey,Sasuke.-bökte meg öccse vállát Itachi az ajtajában.
-Hmm?
-Nem fürdünk?-sandított a fürdőszoba felé.
-De, jól fog esni egy kis víz...
-Majd ha anyáék elmentek.Addig rakj rendet a szobádban.
-Minek?
-Hogy elüsd valamivel az időt.
-Hát jó.-ment el Sasuke.
Itachi is bement a szobájába, és ő is pakolni kezdett.Összeszedte a szétdobált holmiajit, majd várt.
Fél óra múlva már üres volt a ház.
Benézett Sasukéhoz.
-Kész vagy?
-Nem is volt kupi nálam.
-Akkor menjünk.
-Várj meg!-ölelte meg Itachit.
-Mi az?
-Csak megöleltelek.Az is baj?
-Nem, dehogy bajd.-adott neki egy puszit.
Elindultak a fürdőszobába, majd mikor beértek, Itachi megengedte a vizet.
Miközben a víz csobogása hallatszott, a fiúk vetkőzni kezdtek.
Egy kupac ruha terült szét a padlón.
Sasuke és Itachi óvatosan beszálltak a kádba.
A hab teljesen betakarta a testüket.
-Milyen jó forró a víz...-sóhajtott Itachi, és hátradőlt.
-Emlékszel?Mikor kicsi voltam, mindig együtt fürödtünk, és miután nem engedted, állandóan be akartam jutni...
-Emlékszem...mindent cselt bevetettél.De te még most is kicsi vagy.
Erre a kijelentésre Itachi az arcába kapott egy kis habot.
-Mi a...-törölte meg az arcát.
-Nem vagyok kicsi.-nyújtotta a nyelvét Sasuke.
-Ha tényleg nem vagy az, akkor ezt nem csináltad volna.
-Olyan vagy Nii-san...
-Hmm!
-Ó, bocsi..nem Nii-san...-kuncogott.
Vagy egy órán keresztül áztatták magukat a kádban...
-Hű, ez a fürdő nagyon jól esett. De ideje kiszállni.-állt fel Itachi.(még nem az xD )
-Nálad aludhatok ma éjszaka?
-Úgy terveztem.-tekerte maga köré a törülközőjét.
-Akkor jó!-csillogott Sasuke szeme, majd ő is kiszállt.
-Tessék.-nyújtotta elfordított fejjel a törölközőt Itachi.
-Mit nézel annyira?
-Tessék?
-Nem néztél rám!
-Mikor?
-Az előbb!Mikor kiszálltam a kádból.
-Talán bámuljalak?!Olyan könnyen ki tudsz hozni a sodromból!
-Ne haragudj...-nevetett.-Csak azt hittem, zavarba jöttél.
-Én aztán nem!-ment ki Itachi.

Sasuke kuncogni kezdett, majd bátyja után ment, aki kiengedte hosszú haját.Szinte selyemként omlott a vállára...
Hasradőlt az ágyon, amit Itachi gondosan megvetett.Az idősebb fiú a haja végét törölgette.
Nem volt fény a szobában, csak a hold világította meg őket.
Itachi bőrén még mindig csillogtak a vízcseppek.
Csönd volt.
Sasuke már majdnem el is aludt, de hirtelen egy meleg testet érzett, ami lassan ránehezedik, és beborítja a testét.
Majd érezte bátyja szuszogását.
-Alszol?-kérdezte tőle.
-Nem...mit csinálsz?-kérdezte Sasuke.
Itachi nem válaszolt.Csak érintésekkel.
Sasuke érezte bátyja puha ajkait a sajátján.Majd a nyakán.Aztán a vállán.Végül a hátán.
Érezte, ahogy egy puha kéz lehámozza róla a törölközőt.
Majd egy lökést érzett.
A kezdeti fájdalomtól sóhajtott egy nagyot, és erősen a takaróba markolt...
-Itachi...