-Itachi!Eljött a vég...ha könyörögnél sem kímélnélek meg a haláltól...-sziszegte Sasuke.
-Szóval így állunk, Sasuke...Hmm...emlékszem régen mindig utáltam, ha Nii-sannak hívtál...de mostanra már hiányzik ez a megszólítás...
-Fogd be a szád!!Mostmár mindent tisztán látok...nem érdemelsz bocsánatot...tönkretetted az életem...
-Ezt gondolod?Jobb, ha ebben a hitben maradsz...
-Miről beszélsz?!
-Nem számít.Szépen felnőttél.Magam sem eddzettelek volna jobban.Viszont most arra kérlek, menj el.
-Mi?!Addig nem, míg...
-Ha nem mész, Orochimaru átveszi a testedet.Ez a célja.
-Ha úgy legalább 1%-al növelné az esélyeimet veled szemben, ezerszer is feláldoznám magam neki.
-Tényleg megváltoztál...kiváncsi vagyok, hogy még mindig szeretsz e.-mosolygott Itachi.
-Méghogy szeretlek!!!!Gyűlöllek!!!-kiabált Sasuke mérgesen.
-Mondani könnyű.-ezzel Itachi eltűnt.
Sasuke idegesen nézett körbe.
"Most szórakozik velem?!"
A következő pillanatban egy meleg kéz húzta végig az ujjait Sasuke nyakán, akit ettől kirázott a hideg.
Épp ütni készült, de Itachi leszorította a csuklóját.
-Mégsem ölt ki belőled Orochimaru minden érzelmet...-suttogta a fülébe.
-Eressz!!!
-Ha akartál volna, gond nélkül megüthettél volna az előbb...
-Fogd be!Már semmi sem lesz olyan mint régen!
-Persze hogy nem.Hiszen idősebbek vagyunk.
-Ne játszd az értetlent és engedj!!!-kapálózott Sasuke.
-Kiváncsi vagyok...hogy most is elpirulsz e majd, ha megcsókollak...-közelített öccse arca felé.
-Menj a pokolba!-lökte el magától.
-Csók nélkül sehova sem megyek.Gyere ide!-mondta pimaszul.
-Megy a halál!Készülj, mert most meghalsz!
Sasuke létrehozta a Chidorit, és fenyegetően Itachira nézett.
-Úgy látom, nekem is erőszakhoz kell folyamodnom...-sóhajtott.
Sasuke indulatosan nekiindult, ám mikor a bátyjához ért, ő egy könnyed mozdulattal a földre terítette.
-Nyertem.Kérem a csókot.-hajolt fölé.
Sasuke elkezdett kapálózni, de bátyja vasmarokkal tartotta a földön.
Itachi ajkai már csak milliméterekre voltak Sasukétől.
-Szeretlek...-suttogta testvérének, majd az ajkait összetapasztotta Sasukééval.
Sasuke összeszorította a szemeit.
"Ennyi év...és még mindig...nem tudom...teljesen gyűlölni...miért?Annyit edzettem...és mégsem voltam képes ártani neki...".
Sasuke lassan átkarolta Itachi nyakát, és visszacsókolt neki.
Kis idő után Itachi elhajolt, és megsimította Sasukearcát.
-Még mindig elpirulsz...
-Én aztán nem!!!Mit képzelsz?!Pláne hogy utállak.-húzta fel az orrát.
-Már tudom mi hiányzott ennyi éven át...
-Mi?
-Ha azt mondod nem utálsz, elárulom.
-Először mondd el te.
-Na persze.-vigyorgott.
-Utállak.
-Igen igen.Tudom.Hé.
-Mi az?
-Szökjünk el.
-MI??????
-Hát gondolom Orochimaru és Madara már javában loholnak ide.Menjünk el.Jó messzire.Ahol senki sem talál ránk.
-Én...én..nem!!!
-Miért?
-Mert attól, hogy most az egyszer hagytam, hogy megcsókolj, attól én még megöllek!
-Pukkancs.Ne szemtelenkedj velem.Én vagyok az idősebb.
-De én vagyok az okosabb.
-Há, még mit nem!Kis Pocok.Szóval...akkor hagyok gondolkodási időt.Egy hét múlva.Éjfélkor.Itt találkozunk.De csak akkor gyere el, ha velem akarsz lenni.És akkor elmegyünk innen.Megértetted?15 percet fogok várni.Ha nem jössz, akkor elmegyek egyedül.Örökre...