-Nii-san, Nii-san, miért nem játszol soha velem?Mindig elmész.
-Sajnálom Sasuke.Más dolgom van.
-De csak van egy kis időd rám is, nem?
Itachi leguggolt Sasukéhoz, és megsimogatta a fejét.
-Majd máskor.
-Mindig ezt mondod.
-*sóhaj*
-Ne menj el!Maradj itt!
-Nem tehetem, gyűlésre kell mennem.
-Nem is jársz gyűlésekre, mindig ellógsz!
-Cssss!!
-Ha nem maradsz velem, elmondom apának!
-Mi?!Kis p*cs!

Sasuke elmosolyodott, mikor eszébe jutott ez a történet.Milyen rég is volt.Itt még normális testvérpár voltak...
Egy szabadságra vágyó báty, és egy idegesítő kisöccs.
Régen mindig együtt nevettek...

-Túl sokat beszélsz öcsi.
-Te meg túl keveset!
-Ne szemtelenkedj velem.
-Majd segítesz nekem eddzeni, Nii-san?
-Hallgass már el!
-Jó...de még egy utolsót hadd kérdezzek...
-Na jó.De csak egyet.-sóhajtott.
-Amikor felnövök, belőlem is lehet olyan ninja, mint te?
-Ha keményen dolgozol, igen.
-De jó!Akkor...harcolnunk is kell majd?
-Azt mondtam egy kérdés!
-Jó jó...bocsi...de majd megyünk együtt is küldetésekre?
-Azt mondtam fogd be!!!!

Hát igen...az első csók...
-Megérné nekem...vele maradni?-kérdezte Sasuke.
Összeszorította a szemét.
-Hiszen átvert...nem teszek úgy, mintha semmi sem történt volna!-ült fel.
Sasuke a tédére hajtotta a fejét.
-Nem nem...úgy tesz, mintha...még mindig egy kisgyerek lennék...de nem hagyom, hogy megint átverjen...francba, mit csináljak?Rám fog várni...már csak 1 napom van eldönteni...mit csináltam eddig?Az eszemre hallgassak?Ááá megőrülök!-fúrta a fejét a párnába.
-Sasuke.-nyitott be Orochimaru.
-Mondtam, hogy kopogj!
-Hallgass!Nem teljesítetted a múltkori küldetést.
-Már mondtam...hogy senki sem volt ott.-hazudott.
"Átkozott Madara...mért nem volt ott Itachi?"-gondolta Orochimaru.
Beugrált Kabuto, a szöcske.xDDD
-Orochimaru-úr, Konohai ninják közelednek.
-Más sem hiányzott.Kik azok?-fordult oda.
-Sakura Haruno, az a Sai, Kakashi Hatake és a kilenfarkú róka Naruto.
-Már megint?!Mért nem akadnak már le Sasukéról?
-A "köteléket" akarják megmenteni.-sóhajtott Kabuto.
-Remek.Milyen messze vannak?
-1 napi járásra.Küldjek valakit?
-Nem...nem kell.Jöjjenek csak.Sasuke, a te feladatod, hogy amint ideérnek, hagyd el a bázist.Menj a következő terepünkre.
-Jó.-bólintott Sasuke.
"Akkor lesz időm elmenni Itachihoz...már ha elmegyek."

Sasuke lefeküdt aludni, és várta a holnapot.
Amint eljött az idő, útnak indult.
"Itt kell eldöntenem merre megyek.Ha balra kanyarodok, a bázisra érek.Ha jobbra...az Uchihák rejtekhelyére érkezek."
Sasuke felpillantott az égre.
A hold megvilágította az arcát.Mindjárt éjfél.
-Sajnálom, Itachi.-indult el balra.

Itachi türelmetlenül várt a megbeszélt helyen.
-Nem jön.Tudhattam volna.Miben is hittem.-sóhajtott-5 perc múlva sem lesz itt.
Leült egy oszlop mögé, és várt.

Negyed 1 után 5 perccel Sasuke jelent meg a megbeszélt helyen.
-Jaj ne...elkéstem...elkéstem!!!Én idióta!!!Soha többé nem látom!Hogy lehetek ilyen hülye???Nem...elveszítettem...-rogyott le a földre.
A hideg kövön Sasuke keze remegett, majd könycseppek kezdtek záporozni fekete szemeiből...
Ott ült...összetörve...megint...másodszor veszítette el, akit szeret.
-Hé, késtél.-lépett elő Itachi.
-Mi-mi?I...Itachi?-törölte le a könnyeit Sasuke.
-Megmondtam, hogy pontos légy.-sóhajtott-szerencséd, hogy elbóbiskoltam egy pillantra.Sírtál?
-Én...én aztán nem!Csak belement az a hülye por a szemebe...-törölte meg az arcát.
Itachi elmosolyodott.
-Mire vársz?Gyere már ide...
Sasuke felpattant, és szorosan megölelte bátyját.
Itachi is magához szorította.
Mindkettőjük arcán elégedett mosoly jelent meg.
-Induljunk Pocok...sietnünk kell.-puszilta meg Sasukét...