-Sasuke, olyan vagy, mint egy csaj, engedj már be!!!
Szokásos reggel.Itachi dörömböl a fürdőszoba ajtaján, bennt Sasuke nézi magát a tükörben, hogy elég vékony e, és hogy elég felálló e.Mármint a haja.
Azon az éjszakán, mikor megszöktek, Sasuke nem is sejtette, hogy ilyen messzire kell menniük, hogy rájuk ne találjanak.
Aztán a Rejtőző mittoménmilyen faluban kivettek egy házat, ami egy idős emberé volt, és miután meghalt, nem volt aki lakjon a házában.Ilyen egy igazi ajánlat, ígyhát Itachi és Sasuke beköltöztek.Álnéven.De ez nem olyan lényeges...még xD
Szal ott tartottam, hogy Itachi dörömbölt az ajtón.
-Sasuke.........
-Megyek már, te türelmetlenke...-nyitott ajtót.
-Mit csinálsz bennt ennyi ideig?Talán...ááá, ha ki vagy éhezve, nekem szólj, ne zárkózz be, hogy...
-TE IDIÓTA!!!Nem csináltam semmi olyasmit!!!Különben sem vagyok kiéhezve.
-Ne már...napok óta itt vagyunk, és még mindig nem...
-Te csak várj, míg kész leszek.
-Mit kell ezen várni, nem is vagy szűz.
-Hát...öm.Csajjal még nem voltam.Szal az vagyok.Különben is, évekig nem láttalak, mellesleg legszívesebben kinyírtalak volna, nem várhatod el, hogy most sittysutty ágyba bújjak veled.-sóhajtott Sasuke.
-Miért nem?Amúgy.Tegnap ágyba bújtunk.-kuncogott.
-Ne fárassz...
-Pedig szeretnélek...-csókolta meg Sasukét.
-Ümm ümm-próbált szabadulni.
-Óóó Junko, nem bírok várni...-sóhajtott Itachi.
-Ne nevezz így!!!Utálom ezt az álnevet!Bezzeg a tied Ryuchi.Ez nem ér.
-Most tényleg egy neven akarsz összeveszni?-vakarta a fejét Itachi.
-Nem.De akkor sem ér.
-Olyan gyerekes vagy.-indult el Itachi.
-Hová mész?-nézett meglepetten Sasuke.
-Gyerekkel nem foglalkozok.-tűnt el.
Sasuke nézett utána tágra nyílt szemekkel.
"Mért ment el?"
-Érdekel is engem...irány vissza a fürdőszobába.
Itachi a szomszédos üzletbe ment harapni valamit.
Leült egy székre, majd egy szőke, zöld szemű fiú ment oda hozzá.
-Mit hozhatok?
-Egy tál miso rament.
-Máris.
A ramen alig 10 perc alatt kész volt, de a szőke srác, magát is letette, nemcsak a tálat.
-Ittadakimasu...-mosolygott édesen.
-Arigato.
-Láttalak, hogy néhány napja költöztél ide.Tetszik a környék?
-Elég jó.-válaszolt bizalmatlanul.
-Én Akira vagyok.Hogy hívnak?
-It...Itamono Ryuchi.-javította ki magát.
-És ki a barátod?
-Tessék?
-Nem egyedül jöttél...egy fekete hajú fiúval.
-Ő az öcsém.
-Tényleg?Most, hogy mondod eléggé hasonlít rád.
-Max kívül..
-Miért?
Ezek után Itachi nagyon jól elbeszélgetett Akirával, fel se tűnt neki, hogy a kaja rég kihűlt, és hogy kezdett sötétedni.
A szőke srác az ujjai köré csavarta egy szempillantás alatt.
Sasuke aggódott bátyjáért, ezért elindult megkeresni.
Amint belépett, nem várt kép fogadta.
Itachi nagyban mosolygo, mint aki kurvát visz szopni, és egy szőke srác csavargatja a haját.(mármint Itachiét)
Több se kellett Sasukénak, elindult bátyja és az ismeretlen felé.
-Olyan jó a hajad, Ryuchi-sama, meddig tartott megnöveszteni?Szívesen megnézném kiengedve...-mosolygott Akira.
-Hát elég régóta nö...
-Hello!Hát te mit csinálsz itt?Mindenhol kerestelek.-szórt szikrákat Sasuke szeme.
-Óó, hogy elment az idő.Sa...Szóval ő itt Akira.Akira, ő Junko.
-Nagyon örülök.-mosolygott nyájasan Akira.
-El sem hiszed, hogy én mennyire.
-A bátyád mesélte, hogy gondoskodott rólad, míg kicsi voltál.Igazán hálás lehetsz, hogy ilyen aranyos volt...-nevetett Akira.
"Aranyos?Fúj...mi baja ennek?"-gondolta Sasuke.
-Most,h hogy ezt megbeszéltül, Ryuchi, ideje lenne hazamenni.-fogta meg Itachi csuklóját.
-Máris?Hiszen időnk, mint a tenger...ne menj, Ryuchi-sama...
-Én igazán...
-De nekünk igazán mennünk kell-nézett megvetően a szőkére.
-Úgy gondolom, ezt Ryuchi-sama dönti el.
-Szerintem is.Ryuchi?-emelte ki a Ryuchi szót Sasuke.
Itachi elgondolkodott egy pillanatra.
-Menj csak haza.Én még...maradok.-bökte ki.
Sasuke meglepetten nézett bátyjára, elengedte a kezét.
Egy ideig csak bámult maga elé, majd megszólalat ijesztően nyugodt hangnemben.
-Maradj csak.Ha gondolod elég csak reggel jönnöd, biztos vagyok benne, hogy el tudod foglalni magad.
Ezel sarkon fordult, majd elment.
-Ugye milyen jó, hogy ezt megbeszéltük?-örült Akira.
-Az...-harapott a szájába Itachi gondterhelten.
Sasuke becsapva maga mögött minden ajtót, beviharzott a hálószobába, lekotorta Itachi cuccait, majd hasonfekve belefúrta az arcát a párnába.
-Hülye Itachi..hülye Akira...hülye én...nem is szeret...minek kellett egyáltalán eljönnöm?-motyogta.
Lassan álomba szenderült.
Kis idő múlva fény szűrődött be az ajtón, és Itachi lépett be.
Leült az ágyra, és megsimogatta Sasuke fejét.
-Hmm?-nézett fel.
-Én vagyok.
-Látom.-hajtotta vissza a fejét.
-Haragszol?
-Nem.
-Sajnálom...nem akartalak megbántani...csak...
-Csak mi?
-Szeretlek...-nézett szomorú szemekkel.
Sasuke felült.
"Szeret?Ezt...tényleg kimondta?"
Magához ölelte Itachit.
-Szeretlek...-fúrta a fejét a vállába.
-Holmi szőke szépfiú nem választhat el minket...-mosolygott Itachi.
-Nem hát...-nevetett Sasuke...