-Hapci...-tüsszentett Sasuke.(de édes, egyik otársam olyan viccesen tüssszent így hogy öööpci és tök halkan xDDDD)
-Egészségedre.-puszilta meg Itachi.
-Olyan hideg van.-vacogott.
-Bújj vissza.-emelte fel a takarót ItaBaba.
-Wááá!-fordult el vörösen Sasuke, amint meglátta nem valami túlöltözött bátyját.
-Nah, így meg fogsz fázni-nézett aggódva a félmeztelen öccsére.
-Nem vagyok már gyerek.
-Dehogynem.
-Mit mondtál?!
-Azt, hogy persze, hogy nem.De attól még vigyázhatok rád.
-Khh...-emelte fel a fejét Sasu.
-Olyan makacs vagy.-fordult el Itachi.
-Hééé-bújt hozzá Sasuke-mit kérsz reggelizni?
-Téged.-rántotta magára a testvérét.
-Te nem is vagy megsértődve!!!!
-Huh, hát most lebuktam...-vigyorgott-de azért elfogadom a bocsánatkérésed.
-Milyen nagylelkű vagy.-mondta gúnyosan Husi.
-Hát igen.Meg baromi jó pasi is vagyok.-nevetett.
-Hát...ebben egyetértek.-csókolta meg bátyját.
*Kopp Kopp*
-Francba.-sóhajtott Sasuke.
-Ki az?-kérdezte Itachi hangosan.
-A takarító vagyok.Két úr keresi önöket.Olyan...ninjafélék.-jött a válasz.
-Kérem mondja meg nekik, hogy máris megyünk!
Itachi lehúzta magáról a takarót, és elkezdett ruhák után kapkodni.
-Kik ilyen sürgősek?-nézett meglepetten Sasu.
-Te is siess!El kell tűnnünk innen gyorsan!
-Mi?És ha...ha...ismerősök?
-Senkit sem várok, és senki nem tudja a helyzetem.EZek nyilván bérgyilkos ninják.Kapkodd össze a cuccaid Sasuke, 5 percünk van!
-Jó jó, máris...-vette fel a felsőjét.
Pár perc múlva minden szükséges cucc összepakolva várt az ablak előtt.
-Te mássz ki először!Ha közben megjönnek, én feltartóztatom őket!-tolta előre öccsét.
Léptek hangja ütötte meg a fülüket.
-De...
-Menj már!
Sasu gyorsan kimászott az ablakon, és nyújtotta kezét szerelmének, hogy ő is gyorsan kinnt legyen.
Bátyja pár másodperc alatt kinnt volt, így gyorsan elsuhantak.
Pár perc múlva, mikor az erőben egyik fáról a másikra ugrottak, már nem néma csönd állt közöttük.
-Kik lehettek azok?
-Mondtam.Nyilván valaki által felbérelt ninják, akiknek az a céljuk, hogy megöljenek.
-Ki akar megölni?
-Elég sok ellenségem van.Na meg neked ott van Orochimaru.Nyilván észrevettek valamelyik városban.
-Remek...pedig azt hittem..hogy egy ideig kettesben lehetünk...-sóhajtott.
-Ne aggódj.Jó messzire elmegyünk.
-Ha eljutunk odáig.-motyogta Sasuke lehajtott fejjel.
Ezután csöndben mentek egy ideig, úgy tűnt, senki sincs a nyomukban.
Egész nap mentek, estére azonban elfáradtak, és barlangszerű lyuknál Itachi megállt.
-Jól van Sasuke.Itt megpihenhetsz.
-Miattam igazán nem kell...én még tudok menni!-mentegetőzött.
-Elhiszem.De könnyebb lesz, ha kipihened magad.Aludj 1-2 órát.Több időnk nincs.
Sasuke elindult a barlangba.
-Itachi?Nem jössz?-nézett mozdulatlan bátyjára, aki az erdőt kémlelte.
-De.
Sasu leült egy kényelmesebbnek látszó helyen, és felhúzta a lábait, amire támaszkodhatott.
-Orochimaru...jól kiképzett.Nem gondoltam, hogy eddig bírod.
-Ülj le mellém...-nézett fel Sasu.
-Jobb, ha nem.Őrködnöm kell.
-Értem...-sóhajtott szomorúan Husi.
A fejét a falnak támasztotta, de nem bírt elaludni bátyja nélkül, de aztán mégiscsak sikerült,ám álmában csak forgolódott.
Itachi egy ideig nem vett tudomást öccséről, de nem bírta megállni, hogy ne guggoljon le mellé.
-Hé...aludj már.-simogatta meg az arcát.
Sasuke végre lenyugodott, és egyenletesen kezdett szuszogni.Hirtelen maga mellé rántotta a bátyját, és szorsan hozzábújt.
-Idióta.-adott egy puszit a szájára.
Itachi nem kelt fel, végre maradt Sasuke mellett, de egy pillanatra sem hunyta be a szemét.
Egy puha kéz simított végig a nyakán.
Sasuke szomorú szemekkel nézett rá.
-Miért nem alszol?Hiszen már itt vagyok.-mosolygott.
-Itachi...ugye tudod...hogy lehet, most vagyunk együtt így utoljára?
-Ne legyél hülye,nemhagyom, hogy bármi baj történjen veled.-szorította magához.
-Tudom...de én érted aggódok...
-Nem kell.Mint láthatod, még sohasem veszítettem.
-Szeretlek...
-Én is szeretlek.-hajolt közel hozzá.
-Lám lám, a kedves Uchiha testvérek.Nem volt szép, hogy megléptetek előlünk...-szólt egy ismerős hang...