-Sasuke!-fogta meg naruto az említett pólóját.
-Mit képzelsz, dobe??!!!
-Naruto!-dühöngött Sakura, amiért elrontotta a pillanatot.
-Teme...te te...-próbálta visszafogni magát a szőke.
-Csak nem féltékeny vagy?-jelent meg egy gúnyos mosoly Sasuke arcán.
-NEM!ÉN AZTÁN NEM!!!
-Naruto...fogadd el, hogy Sasuke és én...
-Sakura, hát nem érted?!Csak így akar bosszút állni ratam!Nem tetszel neki!!!-magyarázta a lánynak.
-Miféle bosszú?-hökkent meg Sakura.
A két fiú kábán egymásra pillantott.
-Hazamegyek.-állt fel nyugodtan Sasuke.
-De Sasuke...és...a vacsi?-nézett rá kétségbeesetten Sakura.
-Narutónak igaza van.Sajnálom, hogy belekevetelek.
Ezzel a fiú el is tűnt, otthagyva a meglepődött szőkét, az értetlen rózsaszínt, a kíváncsi nézőközönséget...
-Naruto...-hajtotta le a fejét Sakura.
-Sakura-chan...sajnálom...-ment el ő is.
Naruto nagyot sóhajtva kiment a kajáldából, és a teliholdra pillantott.
"Úgy ragyog...mint Sasuke szeme..."
-Naruto-kun...
A fiú a halk hang felé fordult.
-Hinata-lepődött meg-mit keresel itt ilyen későn?Apád elengedett?
-Hallottam, hogy vége a küldetéseteknek...és gondoltam...megkérdezem, hogy vagy...-pirult el.
-Voltam jobban.Köszi.
-Van valami baj?
-Csak a szerelem.
"BASSZUS EZT MOST TÉNYLEG KIMONDTAM???ÉN NEM VAGYOK SZERELMES SASUKÉBE!!!!"
-Ömm...szerelmes vagy?-pirult el a lány.-Sakura-chan?-sütötte le a szemét.(sült Husi xDD)
-Nem, dehogy...kicsit...komplikáltabb...de én...nem vagyk szerelmes...csak...olyan máshogy érzem magam...
"Miért mondok ilyeneket?"
-Máshogy?Mit érzel?Amikor meglátod...a szíved a torkodban kalimpál?Ha a szemedbe néz...érzed, ahogy a pír szétterjed az arcodon?-suttogta Hinata.
-Pontosan...
-Ez a szerelem...-pirult el a lány.
-Tényleg?-nézett az égre Naruto-De...ő olyan más...egyik pillanatban..érzem, hogy ő is szeret....a következőben eltaszít...miért?-nézett újra a lányra.-Azt hiszem...békénhagyom.
-Ne tedd.-szólalt meg hirtelen a lány.-Ne engedd el...csak akkor lehetsz boldog...-mosolygott őszintén.
-Igazad van.Köszönöm Hinata.Te tényleg...egy rendes lány vagy...
-Mm...-tette össze a mutatóujjait.
-Köszönöm.
Naruto, hogy kifejezze a háláját, megpuszilta a lányt.Hinata teljesen lefagyott, persze fülig vörösödött...
Naruto rákacsintott, majd futni kezdett.
"Meg kell talánom Sasukét!Hinatának igaza van, nem engedhetem, hogy szórakozzon!"
Mindenfelé elfutott, az edzőrészükhöz, a rameneshez, a szobájához, a síremlékekhez, de sehol sem találta.
"El kell neki mondanom...meg kell tudnia...hogy mennyi minden kavarog bennem...itt sincs...akkor már csak egy hely maradt..."-indult el Sasuke régi háza felé.
Körbepillantott a kihalt helyen.Megborzongott.
Nem tudni, hogy a széltől, vagy a gondolattól, hogy itt ölték meg Sasuke családját.Bement a házba.
"Itt volt kisgyerek..."
Körbepillantott.
Bekukucskált minden szobába.Aztán hirtelen megtorpant.
Az egyik szobában az ágyon Sasuke ült.Arcát a kezébe temette.
"Sasuke...ez az ő szobája?"
-Sasuke...
A fekete meglepődve nézett fel.
-Naruto?Mit keresel itt?-kérdezte kíváncsian.
"Azt hittem leharapja a fejem..."
-Ömm...beszélni szerettem volna veled...én...sajnálom a kirohanásomat.Nem akartam beleszólni a dolga...
-Sajnálom.-vágott közbe.
-Mi...mi?
"Sajnálja?Bocsánatot kért?"
Sasuke szomorú szemekkel ránézett a szőkére.Fekete szemeiben a fájdalom tükröződött.
-Sasuke...-guggolt elé a szöszi.
-Sajnálom...nem akarlak téged is elveszíteni...csak te maradtál nekem...-ölelte magához.
-Én sajnálom...-szorította a görnyedő fiút.
"Sasuke...nem gondoltam...hogy még mindig ennyire fáj neki...a múlt...önző vagyok..."
-Sasuke...-simogatta a fekete haját-figyelj rám...rám mindig számíthatsz...én...én mindig itt leszek veled...
-Nem érdemlem meg...-suttogta.
-Dehogynem...és betartom a szavam.Mert...fontos vagy nekem...
-Naruto...-nézett a kék szemekbe Sasuke.
-Érted?Nem hagyom, hogy bántsd önmagad...megállítalak...az életem árán is...csak ne legyen rossz neked...nem hagyom....-mondta határozottan.
-De én...
-Az sem érdekel, ha kihasználod...csak...csak...
-Sosem használnálak ki.
Közel hajolt a szőkéhez, és finoman megcsókolta...Naruto behunyta a szemét, és óvatosan átkarolta Sasukét.Nem merte még szorosabban magához szorítani, mert most először...nem az ultraerős, bunkó srácot látta...hanem egy egy lelkileg összetört srácot...akinek lassan az utolsó reményei is eltűnnek...egy apró porcelán, ami egy erősebb szorítástól eltörhet...egy könnycsepp gördült le Naruto arcán...